Azóta, mióta idejöttünk hat év telt el, azóta én egy Halo nevezetű bérgyilkos szövetkezet tagja vagyok, mint az első lány angyal. Ami annyit foglal magába, hogy ha van egy ügyem, azt elintézem, majd kapom a következőt. Cas nagyon jól érzi magát a posztjában, mintha rá szabták volna. A legjobb dolog mégis az egészben az, hogy nem érezzük úgy, hogy erre rá vagyunk erőltetve. Igaz, az elején ez nem így volt, de a sok gyakorlás és bíztatás, amit a többi angyaltól kaptam bátrabbá tett. Lehet furcsán hangzik, hogy miért nevezik angyaloknak egy bérgyilkos szövetség tagjait, mi szarkasztikusan szeretjük magunkat így nevezni.
A lépcsőkön gyalogoltam felfele, hogy a lakásom otthonos környezetébe érjek végre, a nap fáradalmai után. Ahogy az emeletre értem, meghallottam valami kiabálásokat, nem tudtam elképzelni, hogy mégis ki ilyen hangos. A szomszédaim csak idősek vagy kóreaiak, akik nem csapnak nagy zajt. Ahogy felértem, megláttam a zaj okozójat, akarom mondani, okozóit. Négy fiú cipelt be a lakásom melletti apartmanba egy fekete bőr kanapét, az ajtó elött hatalmas kupacokban dobozok, amik majd szétestek, annyi minden volt bennük. Ahogy elhaladtam mellettük, egy komor pillantást vetettem rájuk. Egy barna, göndör fürtös srác azonnal elvette a kezét a kanapé al, ahogy észrevett. E miatt a srácok felhördültek, mert a kanapé meginogott a kezük alatt. A göndör odajött hozzám, majd a kezét nyújtotta.
- Eathen vagyok.- csak bambán néztem a fűzöld szemeibe, nem fogtam vele kezet, nem szokásom. Mikor rájött, hogy nem fogom megrázni a kezét, ügyetlenül maga mellé ejtette.- Te biztos a szomszéd vagy! Sajnáljuk a nagy zajt, épp most költözünk be, és ahogy látod nem igazán megy.-mosolygott zavartan- Tényleg boccs, és ha zavar szólj.
- Ne aggódj, ha zavar szólok.- bólintottam összehúzott szemöldökkel, furcsa szokásom, de ez jár azzal, hogy érzelem mentes életet élek. Az ajtóm felé vettem az irányt, majd a kulcsomat elővettem és kinyitottam az ajtót.- Ha valamire szükségetek van, szólj!- kiáltottam oda, csak bólintott mosolyogva. Elvégre, ha szomszédok leszünk miért is ne legyek kedves?
A lakásom kellemes, otthonias hangulata megnyugtatott. A nagy oldaltáskám az előszobában leraktam, lerúgtam a lábamról a bakancsom, a bőrdzsekim felakasztottam, majd a konyhába sétáltam. Megnéztem az időt a telefonomon, fél hét, fél kilencig rengeteg időm volt elkészülni, hogy átmenjek Igorhoz, a fizetésemért, meg dugni egyet, de ez nem a hivatalos verzió. Igor egy udvarias, jóképű férfi volt, kevés nő volt, aki ellenállt neki. S bár ő volt a maffia vezér, nem állt távol tőle a kedvesség és az érzelmesség. Nem volt kigyúrt, de sosem hanyagolta el a testét, az arca borostás volt, a szeme pedig fekete, mint az éjszaka.
Csináltam magamnak egy kávét, majd a mosdóba mentem, hogy vegyek egy forró fürdőt. Ahogy a kádba ültem, és megeresztettem a vizet, az izmaim ellazultak, olyan volt, mintha a víz le tudná mosni rólam a fáradságom. Fél óra fürdőzés után kiszálltam a kádból, és elkezdtem készülni. Felvettem egy piros glitteres ruhát, aminek a háta hiányzott. Hozzá egy fekete bakancsot, meg egy fekete nyakláncot. Elmentem az előszobába, majd felvettem a bőrkabátom és egy piros kézi táskát, amibe beletettem egy kis pisztolyt, meg a telefonom. A kulcsommal kiléptem a lakásból a motorkaszkámmal együtt és magam mögött bezártam az ajtót. A fiúk még mindig pakolásztak, de már jóval kevesebb doboz volt kint. Elmentem mellettük, majd a lépcsőn lerobogtam és bementem a garázsba.
A motoromra rápattanva kimentem a garázsból, és rámentem az utcákra, ahol már így este fele nagy volt a forgalom. Ahogy száguldottam, a szél belekapott a hajamba, az utak nem voltak zsúfoltak az általános közlekedéshez képest. Az utcán a rengeteg kivilágított bolt és reklám csak úgy elsuhant mellettem, összefolytak egy nagy színkavalkáddá.
A motort lelassítottam, mikor a hatalmas vaskapuhoz értem, az őrök már ismertek, ezért beengedtek. A háznak nevezett kúria hatalmas volt. Egy lépcsőn lehetett felmenni a bejárathoz, az épület tetejét elöl két oszlop tartotta. Ahogy a kétszárnyú bejárati ajtón beléptem, egy nagy hallba értem, aminek a fala mentén két felén lépcső húzódott amik össze voltak kötve. Fent egy másik kétszárnyú ajtóra volt kilátás. A hallból balfelé volt az ebédlő, aminek közepében egy hosszú, masszív fából készült asztal állt, körülötte rengeteg szék. A falak régimódi tapétával voltak lefedve, gyönyörű festményekkel. Az ebédlőben mindig voltak friss virágok, rózsa, liliom és vadvirágok, ezek vittek életet a szobába. A hallból jobbra pedig az úgymond bálterem, aminek márvány padlója mindig tisztán csillogott. A falak telis-tele tükrökkel, és képekkel, a hatalmas ablakokat földig érő, vörös függöny takarta. Nem volt bútor benne, de csodás volt, és mindig hatalmas partik szoktak lenni itt. Előre, a lépcső alatt egy nappali volt, amit egy kétszárnyú ajtó takart. A nappali padlója puha szőnyeggel volt fedve, volt bent egy nagy, fehér kanapé, két kisebb fekete fotel, és egy nagy tévé, xbox-al, meg minden egyébbel. A kanapé elött egy dohányzó asztal, amin mindig rendetlenség volt. A nappaliból balra lehetett eljutni a konyhába, ami inkább hasonlított egy étterem konyhájára, mint egy kis otthonos lakáséra.
A nappaliból jobbra pedig Igor irodája volt. Ahogy beléptem, ott volt elöttem néhány lépésnyire egy íróasztal, jobbra nagy szekrény, balra egy kandalló. Az asztal mögött egy ablak, amin keresztül rá lehetett látni a kivilágított hatalmas golfpályára. A szobának sötét jellege volt, minden vagy fekete vagy sötétkék volt. Az ajtóban megálltam, majd vártan, hogy rám tekintsen. Mikor rám emelte tekintetét, elmosolyodott majd végigjártatta szemét rajtam s felállt.
- Miért kell mindig kiöltözz? A ruhád úgyis a földön köt ki, nem értem mi a lényege.-sétált felém- Nem mintha nem tetszene, vagy valami, de nélküle jobban nézel ki.- kapott karjai közé, majd egy csókot nyomott a számra. A kezét a fenekemre helyezte, majd felemelt, s a kis kanapé felé vitt, miközben a nyakam csókolgatta.
- Emlékeztetnélek, hogy a fizetésemért jöttem.- közöltem, majd amilyen gyorsan megjött a kedve, olyan gyorsan is ment el. Csak nevettem a hirtelen kedvváltásán, s megvártám, míg az asztalfiókjából a pénzköteget ki nem vette. Mellêm ült, átnyújtotta, majd felállt s töltött két pohár viszkit.
- Ezen a héten valahogy másként dolgoztál, mint eddig.- jegyezte meg, szerintem direkt - Láttam, hogy valami amerikaiak költöztek melléd.
- Igen, remélhetőleg nem hangoskodnak sokat, mint azok az szlovénok.- ittam bele a poharamba.
- Itt van a jövő heti anyagod.- adta a kezembe a kis mappát, átvettem tőle - Jövő hétvégén lesz egy bál, te is ott kell légy. Fenn kell tartanunk a látszatát egy boldog családnak, te pedig, mint mindig el kell játszanod a húgomat, hozz magaddal valakit. A sajtónak, mint tudod, azt a benyomást kell keltenünk, hogy örökösök vagyunk!- tudatta velem sokadszorra, meg nem tudnám számolni hányszor mondta el nekem ezt a dolgot. Fontos azt a látszatot keltenünk, hogy testvérek vagyunk, ami elég nehéz volt az ilyen esteken. Egyszer történt meg egy ilyen bálon, hogy az egyik felszolgáló rajta kapott minket a konyhában összenyalni. Azóta Igor a figyelmét mindig fogadott modellekkel vonja el, hogy ez mehint ne történjen meg. Nem akartuk a reggeli újságban olvasni, hogy 'a multimilliárdos testvérpárt összegabajodva találták meg a konyhában'. Igornak sem, és nekem sem hiányzott. Ha ez a hír megjelent volna valahol olaszországban, felismernek meglehetőleg az ismerőseim vagy a szüleim, ami igazán nem hiányzott. Nagy fejtörést okozott Igornak, hogy hogyan helyezzen el engem meg Caspart itt. Végül sikerült, hogy az olaszországi adataink törölve legyenek, s az itteniek legyenek hitelesek.
Lehet kissé furán hangzik, de imádok így élni, az életem tele van kalanddal és izgalommal. Nem kell semmiért sem aggódnom.
- Eathen vagyok.- csak bambán néztem a fűzöld szemeibe, nem fogtam vele kezet, nem szokásom. Mikor rájött, hogy nem fogom megrázni a kezét, ügyetlenül maga mellé ejtette.- Te biztos a szomszéd vagy! Sajnáljuk a nagy zajt, épp most költözünk be, és ahogy látod nem igazán megy.-mosolygott zavartan- Tényleg boccs, és ha zavar szólj.
- Ne aggódj, ha zavar szólok.- bólintottam összehúzott szemöldökkel, furcsa szokásom, de ez jár azzal, hogy érzelem mentes életet élek. Az ajtóm felé vettem az irányt, majd a kulcsomat elővettem és kinyitottam az ajtót.- Ha valamire szükségetek van, szólj!- kiáltottam oda, csak bólintott mosolyogva. Elvégre, ha szomszédok leszünk miért is ne legyek kedves?
A lakásom kellemes, otthonias hangulata megnyugtatott. A nagy oldaltáskám az előszobában leraktam, lerúgtam a lábamról a bakancsom, a bőrdzsekim felakasztottam, majd a konyhába sétáltam. Megnéztem az időt a telefonomon, fél hét, fél kilencig rengeteg időm volt elkészülni, hogy átmenjek Igorhoz, a fizetésemért, meg dugni egyet, de ez nem a hivatalos verzió. Igor egy udvarias, jóképű férfi volt, kevés nő volt, aki ellenállt neki. S bár ő volt a maffia vezér, nem állt távol tőle a kedvesség és az érzelmesség. Nem volt kigyúrt, de sosem hanyagolta el a testét, az arca borostás volt, a szeme pedig fekete, mint az éjszaka.
Csináltam magamnak egy kávét, majd a mosdóba mentem, hogy vegyek egy forró fürdőt. Ahogy a kádba ültem, és megeresztettem a vizet, az izmaim ellazultak, olyan volt, mintha a víz le tudná mosni rólam a fáradságom. Fél óra fürdőzés után kiszálltam a kádból, és elkezdtem készülni. Felvettem egy piros glitteres ruhát, aminek a háta hiányzott. Hozzá egy fekete bakancsot, meg egy fekete nyakláncot. Elmentem az előszobába, majd felvettem a bőrkabátom és egy piros kézi táskát, amibe beletettem egy kis pisztolyt, meg a telefonom. A kulcsommal kiléptem a lakásból a motorkaszkámmal együtt és magam mögött bezártam az ajtót. A fiúk még mindig pakolásztak, de már jóval kevesebb doboz volt kint. Elmentem mellettük, majd a lépcsőn lerobogtam és bementem a garázsba.
A motoromra rápattanva kimentem a garázsból, és rámentem az utcákra, ahol már így este fele nagy volt a forgalom. Ahogy száguldottam, a szél belekapott a hajamba, az utak nem voltak zsúfoltak az általános közlekedéshez képest. Az utcán a rengeteg kivilágított bolt és reklám csak úgy elsuhant mellettem, összefolytak egy nagy színkavalkáddá.
A motort lelassítottam, mikor a hatalmas vaskapuhoz értem, az őrök már ismertek, ezért beengedtek. A háznak nevezett kúria hatalmas volt. Egy lépcsőn lehetett felmenni a bejárathoz, az épület tetejét elöl két oszlop tartotta. Ahogy a kétszárnyú bejárati ajtón beléptem, egy nagy hallba értem, aminek a fala mentén két felén lépcső húzódott amik össze voltak kötve. Fent egy másik kétszárnyú ajtóra volt kilátás. A hallból balfelé volt az ebédlő, aminek közepében egy hosszú, masszív fából készült asztal állt, körülötte rengeteg szék. A falak régimódi tapétával voltak lefedve, gyönyörű festményekkel. Az ebédlőben mindig voltak friss virágok, rózsa, liliom és vadvirágok, ezek vittek életet a szobába. A hallból jobbra pedig az úgymond bálterem, aminek márvány padlója mindig tisztán csillogott. A falak telis-tele tükrökkel, és képekkel, a hatalmas ablakokat földig érő, vörös függöny takarta. Nem volt bútor benne, de csodás volt, és mindig hatalmas partik szoktak lenni itt. Előre, a lépcső alatt egy nappali volt, amit egy kétszárnyú ajtó takart. A nappali padlója puha szőnyeggel volt fedve, volt bent egy nagy, fehér kanapé, két kisebb fekete fotel, és egy nagy tévé, xbox-al, meg minden egyébbel. A kanapé elött egy dohányzó asztal, amin mindig rendetlenség volt. A nappaliból balra lehetett eljutni a konyhába, ami inkább hasonlított egy étterem konyhájára, mint egy kis otthonos lakáséra.
A nappaliból jobbra pedig Igor irodája volt. Ahogy beléptem, ott volt elöttem néhány lépésnyire egy íróasztal, jobbra nagy szekrény, balra egy kandalló. Az asztal mögött egy ablak, amin keresztül rá lehetett látni a kivilágított hatalmas golfpályára. A szobának sötét jellege volt, minden vagy fekete vagy sötétkék volt. Az ajtóban megálltam, majd vártan, hogy rám tekintsen. Mikor rám emelte tekintetét, elmosolyodott majd végigjártatta szemét rajtam s felállt.
- Miért kell mindig kiöltözz? A ruhád úgyis a földön köt ki, nem értem mi a lényege.-sétált felém- Nem mintha nem tetszene, vagy valami, de nélküle jobban nézel ki.- kapott karjai közé, majd egy csókot nyomott a számra. A kezét a fenekemre helyezte, majd felemelt, s a kis kanapé felé vitt, miközben a nyakam csókolgatta.
- Emlékeztetnélek, hogy a fizetésemért jöttem.- közöltem, majd amilyen gyorsan megjött a kedve, olyan gyorsan is ment el. Csak nevettem a hirtelen kedvváltásán, s megvártám, míg az asztalfiókjából a pénzköteget ki nem vette. Mellêm ült, átnyújtotta, majd felállt s töltött két pohár viszkit.
- Ezen a héten valahogy másként dolgoztál, mint eddig.- jegyezte meg, szerintem direkt - Láttam, hogy valami amerikaiak költöztek melléd.
- Igen, remélhetőleg nem hangoskodnak sokat, mint azok az szlovénok.- ittam bele a poharamba.
- Itt van a jövő heti anyagod.- adta a kezembe a kis mappát, átvettem tőle - Jövő hétvégén lesz egy bál, te is ott kell légy. Fenn kell tartanunk a látszatát egy boldog családnak, te pedig, mint mindig el kell játszanod a húgomat, hozz magaddal valakit. A sajtónak, mint tudod, azt a benyomást kell keltenünk, hogy örökösök vagyunk!- tudatta velem sokadszorra, meg nem tudnám számolni hányszor mondta el nekem ezt a dolgot. Fontos azt a látszatot keltenünk, hogy testvérek vagyunk, ami elég nehéz volt az ilyen esteken. Egyszer történt meg egy ilyen bálon, hogy az egyik felszolgáló rajta kapott minket a konyhában összenyalni. Azóta Igor a figyelmét mindig fogadott modellekkel vonja el, hogy ez mehint ne történjen meg. Nem akartuk a reggeli újságban olvasni, hogy 'a multimilliárdos testvérpárt összegabajodva találták meg a konyhában'. Igornak sem, és nekem sem hiányzott. Ha ez a hír megjelent volna valahol olaszországban, felismernek meglehetőleg az ismerőseim vagy a szüleim, ami igazán nem hiányzott. Nagy fejtörést okozott Igornak, hogy hogyan helyezzen el engem meg Caspart itt. Végül sikerült, hogy az olaszországi adataink törölve legyenek, s az itteniek legyenek hitelesek.
Lehet kissé furán hangzik, de imádok így élni, az életem tele van kalanddal és izgalommal. Nem kell semmiért sem aggódnom.
Miután megígértem Igornak, hogy jövő héten eljövök a bálba, méreteket akart venni a combomról. Amiből igazából kicsit sem meglepő módon durva sex lett, amit egyáltalán nem bántam. Este ott aludtam nála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése